"A hangok egyre közelebb érnek.Sziszegés.Károgás.Fogak és agyarak csikorgatása.
Fejemet a falnak szorítom. Felnézek a semmibe. Erőt gyűjtök.
Ujjak matatását érzem sérült lábamon.Karmok és csápok pásztáznak végig.Egyszerre mindannyian ott vannak, csipkednek,rángatnak, belém marnak.Lélegzetük hol a forró, hol hideg az arcomon, amint körém tömörülnek.Szinte látom kegyetlen állkapcsukat, torz arcukat, éles agyaraikat.
Reszketek, de összeszorítom a fogam, elhatározom, nem adom meg a Vész hercegnek azt az élvezetet, sikolyom hallja.
- Nem sikoltok - mondom magamnak. Nem!Nem!N...
Fogak és agyarak mélyednek húsomba, testem minden pontjára egyszerre. Karmok vájnak belém, mélyen a zsigerekig hatolva.
Karmok fúrják át magukat, darabokat tépnek ki belsőmből, belülről kaparják bőrömet.Szétszaggatnak.A fájdalom elviselhetetlen.Nem tudok uralkodni magamon.Érzékeim összeomlanak. Elmém is megbomlik.
Az utolsó, amit hallok, mielőtt az őrület és a démonok elemésztenek, hogy az alagút megtelik gyötrelmes, fékezhetetlen halálüvöltésemmel.
Sikolyok a sötétben
